cimlap

A Hihetetlen! Magazin 2014. októberi számában egy nagy lélegzetű, 19 oldalas cikk jelent meg a chemtrail-teóriáról. Sajnos a magazin ahelyett, hogy objektív megközelítésben mutatta volna be a teóriát és a tényeket, kritikátlanul megismételte az Internetről összeszedett, már a chemtrail.hu által is sokszorosan cáfolt tévedéseket, csacsiságokat. Mivel ez a lap (sajnos) elég sok olvasóhoz eljut, cikksorozatban fogjuk cáfolni a Körösztös György által jegyzett cikk állításait. Elsőként a cikkben megjelent képekkel foglalkozunk.

A Szűcs Róbert által főszerkesztett magazin rengeteg, az Internetről összeszedett képet közöl a cikkben, sajnos azonban sok esetben vagy téves, félrevezető ábraaláírással, vagy minden kommentár nélkül. Az alábbiakban sorra vesszük ezeket, a cikkben való megjelenésük sorrendjében.

A 46. oldalon két képet közöl a cikk:

Ezekhez a következő képaláírás tartozik: "A kondenzcsíkkal ellentétben [első kép] a chemtrail [második kép] akár órákig is látható marad az égen". Természetesen ez nem igaz: ahogyan korábbi cikkünkben már megmutattuk: A kondenzcsíkok órákig is megmaradhatnak. Egyébiránt a második kép is kondenzcsíkot ábrázol, de ahogy megjelenéséből látszik, ez nem a szokásos hajtómű-kondenzcsík, hanem a szárnyak fölötti légnyomásesés következtében kialakuló, ún. aerodinamikai kondenzcsík.

A 47. oldalon egy olyan képet közöl a magazin, amelyen egy viszonylag ritka jelenség látható: egy repülőgép egyszerre húz hajtómű-kondenzcsíkot (ezek a tömött, fehér csíkok) és aerodinamikai kondenzcsíkot (ez a finom, szivárványos árnyalatú sáv a gép mögött). Ez a kép az Airliners.net-ről származik, Josef Willems fotózta 2002-ben:

A magazin képaláírása szerint "A kilencvenes években szinte mindenhol felbukkantak ezek a vegyi csíkok" - természetesen a képen nem "vegyi csík", hanem kondenzcsík látható. Aerodinamikai kondenzcsík csak igen nagy páratartalmú levegőben keletkezik, ez magyarázza a szokatlanul vastag hajtómű-kondenzcsíkot is.

A magazin még jó néhány képet közöl szokványos kondenzcsíkokról, melyeket a képaláírásban rendre vegyi csíkoknak nevez, a továbbiakban ezekre külön nem térünk ki.

A 48. oldalon "A bennfentes kitálal" c. keretes részben abból a videóból közölnek képet, amelyen egy német repülőgépszerelő mesél egy történetet, ezzel már foglalkoztunk Kitálalt a német repülőgépszerelő, de nem áll össze a sztorija c. cikkünkben. Az illető alighanem egy jegesedésvizsgálatokhoz használt kutatórepülőgépen dolgozott, már ha nem kitalált az egész történet.

A 49. oldalon képaláírás nélkül egy szokatlan alakú kondenzcsíkot mutató képet láthatunk:

A 2003-ban Wisconsinban készült képen látszó, 5-ször ismétlődő szabályos hurok egyetlen géptől származik, amely valószínűleg elnyúlt alakú várakozó pályán körözött vagy gyakorló repülést végzett. Bár a hurkok más-más helyen látszanak, a gép valószínűsíthetően mindig ugyanazon a pályán haladt; eközben a szél sodorta arrébb a kondenzcsíkot, ahogy A kondenzcsíkok a légkör mozgása miatt hálós mintázatot alkothatnak c. cikkünkben bemutattuk.

Az 53. oldalon látható kép egy különleges alakú felhőképződményt mutat ismét képaláírás nélkül:

pic04

A cikknek ez a része az időjárás-manipulációval és a HAARP-pal foglalkozik. Pedig ez a kép természetes felhőt mutat: ez az Undulatus asperatus néven emlegetett, viszonylag ritka felhőtípus. Fenyegető megjelenése ellenére általában zivatar vagy vihar nélkül feloszlik. Bár nevét csak újabban javasolták, már legalább 30 éve ismerik és fotózzák.

Ugyanezen az oldalon egy "vegyi permetezést" emlegető képaláírás közelében közli a magazin az alábbi képet:

Ezzel a géppel már foglalkoztunk Mi jön ebből a gépből? c. cikkünkben: ez az Evergreen International nevű cég tűzoltás céljára átalakított repülőgépe. Vizet dob le. A kép egyébként a cég saját reklámanyagából származik, amelyben tűzoltási szolgáltatásait kínálja. Megjegyezzük, hogy a cég 2013-ban pénzügyi nehézségek miatt beszüntette tevékenységét, 2014-ben pedig csődöt jelentett, tehát már nem létezik.

Az 56. oldalon a "Járulékos áldozatok" c. keretes részben egy magát "Deep Shield"-nek nevező illető meséiről szóló, több milliárd ember halálával fenyegetőző szöveget a magazin egy képaláírás nélküli képpel illusztrálta:

C130Formation

Itt több repülőgépet látunk és egy sötét alakot, aki mellől fura csíkok indulnak és tűnnek el az alatta lévő felhőkbe. Nyilván azt akarja sugallni a magazin, hogy itt gonosz emberek permeteznek. Ennek a képnek az eredetét nem könnyű megtalálni. Kitartó internetes keresés után azonban kiderül, hogy a kép "C130Formation.jpg" néven 1997 októberében került fel a NASA Wallops Flight Facility honlapjára, méghozzá egy "projects/WakeVortex" nevű könyvtárba. Az ehhez tartozó weboldalnak ma már csak archivált változata található meg, ebből kiderül, a NASA e létesítményében számos tudományos kutatás folyt, s ezek egyike volt a szárnyvégi örvényekkel foglalkozó kutatás. Ahogy már Megint a füstöt nézték chemtrailnek c. cikkünkben megírtuk, a repülőgépek mögött keletkező örvények komoly repülésbiztonsági kockázatot jelentenek a mögöttük repülő gépek számára, ezért intenzíven kutatott téma ezen örvények élettartama, kiterjedése, viselkedése. A NASA Wallops Flight Facility-ban 1997 környékén végeztek ilyen kutatásokat, melyek során egy C-130 Hercules típusú repülőgéppel keltettek örvényeket, s ezeket a szárnyak végére helyezett füstgenerátorból kieresztett füsttel tették láthatóvá. A fenti képen tehát azt látjuk, amint egy ilyen C-130-as gépből hátrafelé kitekint valaki, miközben látjuk a szárnyvégekről jövő füstcsíkokat, és a gép mögött repülő többi gépet, amelyek az örvényekbe igyekeznek szándékosan belerepülni, hogy ott méréseket és megfigyeléseket végezhessenek. Az említett "WakeVortex" könyvtárba egy másik kép is került, mely kívülről mutatja a C-130-as gépet egy olyan helyzetben, amikor csak az egyik szárnyvégre erősített füstgenerátort működtették:

A kutatás eredményeit nem sokkal később több publikációban be is mutatták, lásd pl. Zak és Rodgers 1997, Vicroy és mtsai 1999, stb. Látjuk tehát, hogy nem méregszórásról van szó, hanem a repülés biztonságát szolgáló tudományos kutatásról.

Szintén az 56. oldalon két olyan képet közöl a magazin, amelyek repülőgépek belsejét mutatják, bennük nagy tartályokkal. Az ezekhez tartozó képaláírás a magazinban így szól: "A vegyi permetezések rendszeresen gondoskodnak arról, hogy megfelelő mennyiségben lélegezzük be a főképpen alumínium-oxidból és báriumból álló gyilkos kotyvalékot. Képünkön egy utasszállítóból permetezővé átalakított repülő belseje." Az első kép:

tartalyok

Ezt a képet könnyen megtaláljuk a neten: a BBC híroldala közölte 2009 szeptemberében az "In Pictures: Inside the A380" c. cikkében, ahol a képgaléria 3. képe ez. A képaláírásokból kiderül, hogy a fotósorozat abból az alkalomból készült, hogy az Airbus cég egyik A380-as repülőgépe látogatást tett Bristolban. A fenti kép aláírása pedig arról tudósít, hogy a gép belsejében a mérnökök azt tesztelik, hogyan teljesít a gép, és itt épp Harry Nelson tesztpilóta sétál el a készülékek mellett. Az A380-as gépről tudni kell, hogy ez a géptípus 2005 óta van használatban, s kétszintű, 525 utast befogadni képes utasterével a világ egyik legnagyobb repülőgépe. Éppen ezért a repülőgépek rajongóinak körében nagy eseményt, komoly látványosságot jelent egy A380-as érkezése. A képen látható repülőgép, amely 2009 szeptemberében látogatást tett Bristolban - ahogyan a Bristol Post annak idején beszámolt róla - a legelső megépített példány volt MSN1 sorozatszámmal, amelyet tesztelésre használtak a gép kifejlesztése során, és azóta is ezen tesztelik az újabb fejlesztéseket, módosításokat. Emellett demonstrációs célokat is szolgál: légibemutatókon szerepel a gép nagy érdeklődés mellett. A gép belsejében lévő tartályok pedig ballaszttartályok, amelyeket vízzel töltenek meg, s az utasok súlyát helyettesítik a tesztrepülések során, ahogyan Tartályok, fúvókák... c. cikkünkben már ismertettük. Egyébként szintén egy korai A380-as tesztgép járt 2010-ben Kínában egy légibemutatón, ahol - mint arról ez a youtube-videó beszámol - az újságíróknak és a látogatóknak megmutatták a gép belsejét, ahol ugyanolyan tartályok voltak, mint a fenti képen.

A magazin 56. oldalán látható másik ilyen kép ez:

pic07

Itt szintén ballaszttartályokat látunk, ezúttal egy Boeing 777-es gépben; ugyanilyen gépről készült az a fotó is, amelyet már Tartályok, fúvókák... c. cikkünkben is tárgyaltunk. Itt láthatóak a tartályokat összekötő csővezetékek is, amelyek célja, hogy a vizet át tudják pumpálni a repülőgép egyik részéből a másikba, ezzel különböző súlyeloszlásokat létrehozva.

Az 57. oldalon egyetlen semmitmondó képaláírás kíséretében ("a vegyi permetezés lényege az, hogy egyfajta védőpajzsot alakítsanak ki a Föld légkörében") több érdekes képet látunk. Az első számtalan világító csíkot mutat Nagy-Britannia felett:

pic08

Azt gondolhatnánk, hogy ezek kondenzcsíkok, de akkor miért világítanak? Nos, a kép valójában számítógépes szimuláció eredménye, és a BBC "Britain from Above" (Nagy-Britannia felülről) c. tévésorozatának abból az epizódjából való, amely a Nagy-Britannia fölött 24 óra alatt lezajló légiforgalmat mutatja be. Mintegy 7500 repülőgép repül át naponta Nagy-Britannia fölött. A műsor készítői ezt úgy tették szemléletessé, hogy a repülőgépek útvonalait egy animáción fényes csíkokkal jelenítették meg, ezt az alábbi videóban is meg lehet szemlélni:

Ezek tehát nem valódi csíkok, hanem számítógépes rajzok, noha kedvező légköri viszonyok között persze ugyanezeken a vonalakon hosszabb-rövidebb valódi kondenzcsíkok is megjelennek - ebből is láthatjuk, hogy a kondenzcsíkokkal zsúfolt égbolt nem meglepő látvány Nagy-Britanniában.

Ugyanezen az oldalon egy érdekes felhőképződmény képét is közli a magazin:

pic09

A kép az USA TODAY magazin Facebook-oldaláról származik, egy Scott Purinton nevű olvasó küldte be 2013 márciusában azzal a kísérőszöveggel, hogy a floridai Lithia fölött egy másik felhőréteg felett ún. felhőutak, azaz párhuzamos felhősávok jelentek meg. Igen komoly feladat lenne egy ilyen felhősorozatot mesterségesen előállítani. A légkörben működő természetes mechanizmusok azonban gyakran létrehoznak szabályos képződményeket, pl. a légköri nyomáshullámok vagy örvénysorozatok révén. A képen is egy ilyen, természetes felhőképződményt látunk. A felhőutak keletkezéséhez több körülménynek kell fennállnia, többek között fel- és leszálló légáramlatokból kialakuló, hengeres örvényeknek és oldalirányú szélnek; az egymás mellé rendeződő, hengeres örvényekben váltakozik a fel- és leszálló légáramlás, s ez hozza létre a szabályosan elrendezett felhőcsíkokat.

Szintén a magazin 57. oldalán látható ez a kép:

pic10

Ez egy képkocka abból a videóból, amelyet Chemtrailnek nézett aerodinamikai kondenzcsík c. cikkünkben már részletesen elemeztünk. Itt nem ismételjük meg az ott leírtakat; a lényeg, hogy a képen nem permetezés, hanem aerodinamikai kondenzcsík látható.

A magazin 57. és 58. oldalán is látható egy-egy kép, mely egy lyukas felhőréteget ábrázol:

pic11

pic12

Ezeken az oldalakon az alaszkai HAARP ionoszféra-kutató létesítményről ír a magazin, és a második kép mellett is egy olyan képaláírás olvasható, amely a HAARP-ot emlegeti. Gyakran pedig UFO-kkal hozzák összefüggésbe a jelenséget. Holott ezeknek a szép és érdekes látványt nyújtó, ún. lyukas felhőknek a létrejöttéhez sem HAARP, sem UFO nem szükséges. Olyan felhőrétegben keletkeznek, amelyek túlhűlt (0 °C alatti hőmérsékletű, de még meg nem fagyott) vízcseppecskékből állnak. Ezek a vízcseppecskék a legkisebb zavaró hatásra is hirtelen megfagynak. Ilyen hatás lehet, ha egy magasabb felhőrétegből apró jégszemek hullanak le. A jellegzetes felhőlyukakat azonban leggyakrabban egy, a felhőrétegen áthaladó repülőgép okozza. Nem egyszerűen kilyukasztja a felhőréteget, hanem jégkristályokat is juttat a légkörbe annak révén, hogy a szárnyai feletti nyomásesés miatt 10–20 °C-kal lehűti a levegőt. A felhőrétegbe így bejuttatott jégkristályok bonyolult felhőfizikai folyamatot indítanak el, melynek során az apró vízcseppecskék megfagynak, növekvő jégszemekké alakulnak és elkezdenek kizuhanni a felhőből, miközben környezetük szárazabbá és melegebbé válik, így a meg nem fagyó vízcseppek elpárolognak, és a felhőben egyre növekvő méretű lyuk jön létre. A lyuk közepén pedig a kizuhanó jégszemek által kialakított, jellegzetes kefe alakot látunk. Ha a repülőgép nem csupán egy helyen üti át a felhőréteget, hanem a felhőréteg magasságában halad, akkor nemcsak lyuk, hanem széles csatorna is kialakulhat a felhőrétegben, a középvonalából kihulló jégszemekkel. A folyamat bonyolult mikrofizikáját pl. Heymsfield és mtsai 2010-ben az Amerikai Meteorológiai Társaság lapjában megjelent cikke tárgyalja. A fenti második kép egyébként 2003. december 11-én készült az alabamai Mobile városában, ahol a beszámolók szerint többen lefényképezték a jelenséget, és a tévéhíradó meteorológusa is elmondta a magyarázatot.

A magazin 58. oldalán két kép látható az alaszkai HAARP létesítményről. Az egyik ez:

pic14

A HAARP betűszó a High-Frequency Active Auroral Research Program (nagyfrekvenciás aktív sarkifény-kutató program) kifejezés rövidítése, és fő célja az ionoszféra fizikájának kutatása. Jelen cikkünkben a HAARP-ot nem tárgyaljuk részletesen, de dióhéjban fogalmazva: a kutatások során az Alaszkában elhelyezett antennarendszerrel rádióhullámokat sugároznak fölfelé, az ionoszférába, és számos műszerrel detektálják az ionoszféra reagálását a gerjesztésekre. A HAARP létesítmény 2007–2013 között működött, 2013-ban kikapcsolták, idén májusban pedig bejelentették a program végleges lezárását.

A fenti képen a HAARP antennarendszeréből egy masszív, halálsugárnak is beillő sugarat látunk fölfelé lövellni. Ez ügyes képszerkesztés eredménye, a HAARP által kisugárzott rádióhullámok természetesen láthatatlanok. A photoshoppolt kép eredetije a következő, módosítatlan változat:

pic15

Az egyetlen fényjelenség, amit a HAARP-pal eddig képesek voltak létrehozni a kutatók, a sarki fényhez hasonló, halvány kis fényfolt az ionoszférában, amely csak éjjel vehető észre.

A magazin a HAARP-ot mutató képek mellé a következő képaláírást helyezte: "A HAARP állomások képesek arra, hogy a légkör egy előre meghatározott pontjára magas frekvenciájú rádióhullámokat küldjenek, amik arra is alkalmasak, hogy a vegyi szórás útján a levegőbe juttatott részecskéket a megfelelő hőfokra melegítve berobbantsák."  Ez érdekes elképzelés, de aligha stimmel, hiszen a HAARP az ionoszférába (85–600 km magasságba) fókuszálja a rádióhullámait, míg a repülőgépek 8–12 km magasságban repülnek.

Ugyancsak a magazin 58. oldalán találunk egy keretes részt Amikor a hóhért akasztják... címmel. Ebben a 2011. május 18-án a kaliforniai Point Mugu haditengerészeti bázison lezuhant repülőgépről írnak, azt sugallva, hogy ez egy chemtrail-szóró gép volt, és a gépből veszélyes vegyszer ömlött ki. Ehhez a következő képet mutatja be a magazin:

pic16

A magazin szerint a fősodratú média nem nagyon számolt be az eseményről, hírzárlat volt, és megjegyzi még, hogy a gép "hátsó szárnyán" (helyesen: a függőleges vezérsíkon) egy görög Omega betű látható, és hogy szerintük senki nem tud olyan légitársaságról, amelynek ez volna az emblémája, viszont ez a szabadkőművesek egyik kedvenc jele.

Ehhez képest pl. a fősodratúnak számító ABC televízió elég részletesen beszámolt a balesetről, és azt is leírta, hogy ez egy üzemanyagot szállító tanker gép volt. A mintegy 70 tonna kerozinnal feltöltött, lángoló gép egészségre ártalmas füstöt ontott, így a környékbeli lakóknak azt tanácsolták, hogy tartsák zárva az ablakaikat és lehetőleg kerüljék el a füstöt. Arra pedig, hogy mi lehet a lezuhant gép környékén látható folyadék, egyszerű a válasz: kiömlött kerozin és víz, ugyanis a Point Mugu bázis kifutópályáját mocsár veszi körül, és a gép a kifutópálya mellé, ebbe a mocsárba esett. A mocsaras, vizenyős terület jól látható a Google Maps műholdképén is (a lezuhanás helye nagyjából a kép közepe):

pic17

De mi lehet a magyarázat a gép farkán látható, hatalmas omega szimbólumra? Tényleg nincs olyan légitársaság, aminek ez az emblémája? Dehogy nincs: ez az Omega Air Refueling cég logója, azé a cégé, amelynek légi üzemanyag-utántöltési szolgáltatásait az amerikai haditengerészet is igénybe veszi.

Időközben egyébként lezárult az NTSB, azaz a közlekedésbiztonsági hatóság vizsgálata is a balesettel kapcsolatban, melynek jelentését nyilvánosságra is hozták. Ez részletesen tárgyalja baleset körülményeit, magának a repülőgépnek a műszaki paramétereit, engedélyeit, stb. – ebben is az áll, hogy légi üzemanyag-utántöltési céllal kerozint szállító gépről van szó.

A magazin 59. oldalán egyetlen érdekes kép látható, mely egy megszakadó kondenzcsíkot mutat:

pic18

A képaláírás azt mondja: "Nehezen hihető, hogy egy már eleve utazómagasságban levő repülőgép néhány másodpercenként ugrándozna a levegőben fel és alá". Ezt a magazin azzal az érvvel kapcsolatban mondja, hogy a kondenzcsíkok elindulhatnak vagy véget érhetnek, amikor a repülőgép emelkedése vagy süllyedése során más páratartalmú légrétegbe kerül. Csakhogy a páratartalom változásához nem szükséges magasságváltozás. Mint Az égen egyszerre láthatunk megmaradó és eltűnő kondenzcsíkokat c. cikkünkben bemutattuk, a levegő páratartalma vízszintesen is változik, és foltokban tartalmaz szárazabb és nedvesebb régiókat. Ezért a kondenzcsíkok valóban megszakadhatnak, bár ez leggyakrabban úgy történik, hogy egy eredetileg folytonos kondenzcsík bizonyos részei előbb elillannak, mint a többi. A megszakadás elég éles is lehet, de a fenti, eredetileg a chemtrail-teóriát propagáló Clifford Carnicomnak egy fotós által 1999-ben elküldött kép mégis gyanús, a szakadás valahogy mesterkéltnek tűnik. Gyanúnk megerősítést nyer, ha a két csíkszakaszra egy vonalzót illesztünk:

pic19

A csíkdarabok láthatólag nincsenek egy vonalban. Ez arra utal, hogy a kép nem valódi, retusáláson esett át vagy két darabból lett összeillesztve. (A rossz illeszkedést a Metabunk.org egyik fórumozója vette észre.)

A magazin 61. oldalán több kép látható azzal a képaláírással: "Igyekezzünk megörökíteni az égen megjelenő titokzatos felhőket, chemtrail csíkokat és az azokat előidéző titokzatos repülőgépeket". Az egyik kép ez:

pic20

Ez a kép egyébként a közösségi oldalakon ilyen, érdekesen feliratozott formában is megjelent:

pic21

A kép eredetijét (mármint a feliratozás nélküliét) egy népszerű kínai hírportálon találjuk meg, ahonnan kiderül, hogy a kép 2007-ben készült Kínában. (Ez egyébként érdekes megvilágításba helyezi a magazin cikkének azon állítását, hogy Kínában nincsenek chemtrailek.) A kínai hírportál cikkét Google Translate-tel angolra fordítva megtudjuk, hogy a kép a Yunnan-Guizhou fennsíkon készült a kínai légierő egyik hadgyakorlata során, melyen F-10-es és Su-27-es vadászgépek gyakorlatoztak és folytattak színlelt légicsatát. A képaláírás szerint a légicsata nyomait láthatjuk a levegőben. A légiharc valóban ilyen össze-vissza kondenzcsíkokat hagy a levegőben, erről tanúskodik az alábbi, 1944 júniusában a Filippínó-tenger fölött lezajlott amerikai-japán légiharc nyomait megörökítő kép is:

pic22

Ugyanezen az oldalon közli a magazin az alábbi képet is:

nasa-legorveny-vizsgalat

Ezt a képet már tárgyaltuk a Mi jön ebből a gépből? c. cikkünkben: a képet a NASA készítette 1974-ben, és a szárnyak által keltett légörvények tanulmányozását szolgáló kísérletek kapcsán készült. A légörvények láthatóvá tétele céljából a képen látható Boeing 747-es gépre 6 darab füstgenerátort szereltek, a képen tehát az ezekből jövő füst látható.

Szintén a magazin 61. oldalán látható három kép, amely színes felhőket mutat:

pic23

pic24

 pic25

Bár a magazin nem írja le egyértelműen, mit talál titokzatosnak ezekben a felhőkben, vélhetően az az elgondolás, hogy ezek a színes felhők valamiféle vegyszerszórás eredményei, esetleg színes vegyületeket permeteznek. Holott ha jól megfigyeljük a képeket, ezeken mindegyik esetben a szivárvány színei jelennek meg a vöröstől az ibolyáig, ami azt mutatja, hogy légköroptikai jelenségről van szó. Az első kép 2006. június 19-én készült Idahóban és a National Geographic is közölte, a harmadik kép pedig 2008. június 25-én Washington államban, ahol az egyik helyi napilap közölt fotóösszeállítást a jelenségről. (A második kép eredete ismeretlen.) Mindkét lap helyesen azonosította az égi látványosságot (és valószínűleg a második képen is ugyanilyen látható): ez az angolul "circumhorizontal arc"-nak (kb. "látóhatár körüli ív") nevezett jelenség. Ennek a légköroptikai jelenségnek a létrejöttéhez az szükséges, hogy a Nap 58º-nál magasabban álljon az égen, ezért csak a kb. 55º-nál kisebb földrajzi szélességeken figyelhető meg (ez igaz Idahóra és Washingtonra is), és leggyakrabban a nyári napforduló körüli időszakban látható (ez is igaz a képek dátuma alapján). A látóhatár körüli ívet a cirrusz felhőkben (ezek láthatóak a képen) található lapos, hatszögletű jégkristályokon áthaladó napsugarak hozzák létre, amelyek a kristályok függőleges oldallapjain lépnek be és a vízszintes alapjukon lépnek ki, miközben kb. 46º-os eltérülést szenvednek, és színekre bomlanak:

pic26

(Az ábrát Don Garlick rajzából adaptáltuk.) Bár a fényképeken a Nap nem látszik, meg lehetett volna mérni a szivárványszínű sáv és a Nap közötti szöget, és az minden bizonnyal az elvárt 46º lett volna. A kék sugarak 46º-nál picit jobban, a vörös sugarak picit kevésbé térülnek el, ezért a vörös színt a Naphoz közelebb (azaz a sáv felső szélén), a kéket a Naptól távolabb (a sáv alsó szélén) látjuk.

Valójában egész sor olyan légköroptikai jelenség van, amely szivárványszínű sávokat, foltokat, gyűrűket eredményez. Ezek alakja, Naphoz viszonyított szöge, szélessége, intenzitása attól függ, hogy milyen alakú és irányú jégkristályokon haladnak át a napsugarak, s azok melyik lapján lépnek be és ki. Az alábbi ábra csupán ízelítőt ad ezekből:

pic27

Az illusztráció az Atmospheric Optics weboldalról származik, ahonnan még egy HaloSim nevű program is letölthető, mellyel szimulálhatjuk a bemutatott légköroptikai jelenségeket.

Aki pedig a szokatlan, szivárványszínű sávok láttán vegyszerekre gyanakszik, azt megnyugtathatjuk: e jelenségek létrejöttének feltétele, hogy olyan, hatszögletű kristályok legyenek a levegőben, amelyek törésmutatója a jégével azonos (1,31). Ezt a feltételt pedig egyedül a jég teljesíti. Valójában tehát e fényjelenségek éppen azt bizonyítják, hogy nagyon tiszta jégkristályok vannak a levegőben.

A magazin 62. oldalán két nagyobb kép látható, a következő képaláírással: "Valami történik az égben, az éggel, velünk, az egész bolygóval. Valami, amit titkolnak előlünk, még akkor is, ha már gyakorlatilag lebuktak." Az ehhez a szöveghez mellékelt két kép közül az első ez:

pic29

Mivel a képaláírás csak homályos szöveg, nem teljesen világos, minek vélte a cikk szerzője a képen látható felhőcsíkokat. Talán azt gondolta, hogy ezeket repülőgépek húzták? Ez aligha lenne lehetséges. Bár a képről a méreteket nehéz megbecsülni, itt egy másik kép ugyanerről a jelenségről, amelyen egy sárkányrepülő is látható:

pic30

(A képet Mark Watson készítette, és az ausztrál NT News hírportál közölte.) Valójában ez a Morning Glory felhő, amely Földünk több táján is előfordul, de kiszámítható rendszerességgel, minden év őszén Észak-Ausztráliában, a Carpentaria-öböl környékén figyelhető meg, a vitorlázó- és sárkányrepülők nagy örömére, akik előszeretettel lovagolják meg a felhősávok körül jelentkező felszálló légáramlatokat. A masszív felhőhengerek 1–2 km vastagok – semmilyen repülőgéppel nem lehet ilyen csíkot húzni. Persze ezek a felhők már jóval a repülés előtt is léteztek: a helyi bennszülöttek, a garawa nép már régóta ismerte őket, és a "kangólgi" nevet adta nekik. Később, 1942-ben pedig az ausztrál légierő pilótái is beszámoltak róla. Természetes felhőképződményről van tehát szó, melynek keletkezési mechanizmusát még nem értik pontosan a meteorológusok, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy légköri hullámokról van szó, melyek a vízfelszínen tovagördülő, alakjukat megőrző hullámokhoz hasonlóak – nevezték őket a világ legnagyobb hullámainak is.

Szintén a magazin 62. oldalán látható, az imént idézett képaláíráshoz tartozóan, a következő kép is:

pic31

Itt feltehetően azt akarta sugallni a cikk szerzője, hogy a Föld nagy része el van borítva vegyi permettel. Holott az ezen a műholdképen látható felhőcsíkok nem repülőgépektől származnak, hanem hajóktól: ezek az ún. ship track-ek, magyarul hajónyomok, amelyek nem mások, mint az óceánjáró hajók kéményeiből kibocsátott és felszálló égéstermékek nyomán kialakuló felhők. Bár némileg hasonlítanak a repülőgépek kondenzcsíkjaira, azoknál szabálytalanabb alakúak. A kép egyébként a NASA egyik műholdja, a MODIS képei alapján a NASA által készített vizualizációból származik:

A kisfilmben arra hívják fel a figyelmet, hogy az emberi tevékenységből eredő levegőszennyezés befolyásolhatja a felhőzetet, és ez hatással lehet akár a globális felmelegedésre is. Hozzáteszik azonban, hogy az észlelt hajónyomok ehhez túl kicsik, de megfigyelésük segíthet abban, hogy megértsük a nagyobb szennyező források – pl. ipari létesítmények, mezőgazdasági égetések – hatását a felhőzetre. Valóban, bár a képről azt hihetnők, hogy a Föld jelentős részét beborítják a csíkok, valójában csak a Csendes-óceán északi részének egy kis szelete látható a képen, éppen azért, mert itt van a Földön a legtöbb hajónyom:

pic32

A hajónyomokat egyébként először 1965-ben vették észre a műholdképeken, és azóta is kutatás tárgyát képezik, nem elsősorban a klímára tett hatásuk miatt (ez valószínűleg csekély), hanem azért, mert a zavartalan óceáni levegő és az egyéb szennyezések hiánya révén jó lehetőséget adnak az aeroszolok felhőképződésre gyakorolt hatásának tanulmányozására. A hajónyomok egyébként nagymértékben különböznek a kondenzcsíkoktól: míg a kondenzcsíkok (legalábbis a hajtóműből származók) 8–10 km magasan vannak és jégkristályokból állnak, a hajónyomok alacsonyan, csak pár száz méter magasan vannak és vízcseppekből állnak. A klímára tett hatásuk is más: ahogyan A kondenzcsíkok melegítik a Földet c. cikkünkben megírtuk, a kondenzcsíkok inkább hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, ezzel szemben a hajónyomoknak inkább hűtő hatásuk van, noha elhanyagolhatóan kicsi (itt persze a hajók szén-dioxid kibocsátását nem vettük figyelembe).

A Hihetetlen Magazin cikke a fentieken kívül még több olyan képet is tartalmaz, amely nyilvánvalóan nem valódi fénykép, hanem Photoshop-alkotás. Ilyen pl. az a kép, amelyen halálfejek láthatóak egy repülőgép kondenzcsíkjában vagy amelyiken egy "chemtrails" feliratú repülőgépet tankolnak meg egy "alumínium, bárium, Morgellons" feliratú tartálykocsiból (a cikkíró dícséretére legyen mondva, hogy legalább a Dávid-csillagot levágta az eredeti képről). Ezekre a képekre nem érdemes szót vesztegetni. Legfeljebb annyit, hogy ezek többségükben a konteóhívő photoshop-művész, David Dees alkotásai – ő az, akinek egy másik remekművéről a Nem tüntettek a pilóták a permetezés ellen c. cikkünkben már írtunk.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Hihetetlen Magazin ebben a cikkében rengeteg olyan képet mutatott az olvasóinak, amelyekhez hamis képaláírást fűzött, vagy éppen a kép valódi magyarázatát elhallgatva vezette félre az olvasóit. Ahogy láttuk, minimális utánajárással (a Google vagy a Tineye.com fordított képkeresőjét használva) a legtöbb kép valódi eredete felderíthető. Kiderült, hogy a legtöbb kép egyáltalán nem azt mutatja, amit a Hihetetlen Magazin írt vagy sugallt róla. A magazin több esetben gonosz célú permetezéssel összefüggőnek mutatott be olyan tevékenységeket, amelyek jó célokat szolgálnak, pl. a repülésbiztonságot szolgáló légörvény-kutatások. Más esetekben pedig látványos, ritka természeti jelenségeket állított be úgy a magazin, mintha azok valami féle gonosz emberi cselekedet eredményei lennének. Aki ismeri, érti ezeket a jelenségeket – mint a lyukas felhő, a Morning Glory felhő vagy a látóhatár körüli ív –, az gyönyörködhet bennük. Aki viszont a Hihetetlen Magazint olvassa, az tudatlan marad és csak rettegni fog az ismeretlentől.

Cikksorozatunk következő részében már a Hihetetlen Magazin cikkének szövegében leírtakat vesszük górcső alá.