Az első hosszantartó kondenzcsík

A chemtrail teória alapvetése az a tévhit, miszerint a kondenzcsíkok mindig rövidek és gyorsan eltűnnek. Valójában már a repülés hajnalán megfigyeltek hosszantartó kondenzcsíkokat, amint a repülőgépek képesek voltak elérni a kondenzcsíkok képződésének kedvező magasságot, vagyis 1915 táján.

Az egyik legrészletesebb leírás a német Naturwissenschaften c. tudományos folyóiratban jelent meg 1919. augusztus 22-én, L. Weickmann tollából, "Wolkenbildung durch ein Flugzeug" (Felhőképzés repülőgép által) címmel:

wolkenbildung

A cikk szerint 1919. május 11-én Münchenben egy érdekes jelenség keltette fel a publikum figyelmét. 9.46 órakor szállt fel egy repülőgép, mely 10.40-kor érte el a 8700 méteres magasságot, s ekkor vékony csík jelent meg mögötte, mely a repülőgép haladási irányába növekedett, mindaddig, amíg 11.07-kor a repülőgép meg nem kezdte az ereszkedést. A 10.40 és 11.07 között eltelt 27 percben a mintegy 120 km/h sebességel haladó repülőgép kb. 50 km-t tett meg, így a létrejövő csík hosszát is 50 km-re becsülte a szerző. A csík fokozatosan kiszélesedett, s hosszanti kiterjedésére merőleges irányú hullámok jelentek meg benne, az egyik megfigyelő szemléletes megfogalmazása szerint kigyócsontvázra emlékezetett, melyben az egyes csigolyákat nagyszerűen ki lehetett venni. Végül az egész jelenség szabályszerű cirrus felhővé alakult át. 11.40-kor ez a felhő éppen a Nap előtt haladt át, s ekkor a Nap körül gyűrű jelent meg, melynek két jól látható része a Naphoz képest a szokásos 22 fokos szögben volt látható. Ez a napgyűrű kb. 3 percig volt látható, majd a felhő keleti irányban elvonult, miközben egyre inkább szokványos cirrus felhő alakot vett fel, s egyre kevésbé volt feltűnő.

A cikk rajzot is közöl a csík kinézetéről, s a leírásból kitűnik, hogy több mint egy óráig megmaradt, s ezután sem tűnt el, hanem pehelyfelhővé alakulva elvonult.

A cikk magyarázatot is ad a jelenség keletkezésére, bár mai ismereteink alapján ez a magyarázat nem pontos. A cikk azzal magyarázza a csík keletkezését, hogy a kipufogógázban lévő koromrészecskék kondenzációs magvakként szolgálnak, melyekre a túltelített légkörben a vízgőz kicsapódik. Mai ismereteink szerint azonban nem ezeknek a koromrészecskéknek van kulcsszerepe a kondenzcsík keletkezésében, hiszen a levegőben mindig jelen vannak kondenzációs magvakként szolgáló porszemcsék. A hajtóműből kibocsátott vízgőz az, ami átmenetileg telíti a levegőt, ezzel elindítva a kicsapódást, majd az így keletkező vízcseppek megfagynak. Az apró jégszemcsék pedig nem tudnak elpárologni, ha a levegő a jéghez képest telítve van; sőt, tovább növekednek. Szemléletes viszont a cikknek az a hasonlata, amely a kondenzcsíkot az ablakunkon hideg időben növekvő jégvirágokhoz hasonlítja, megjegyezve, hogy ezek alakját, helyét is lehet befolyásolni azzal, ha pl. ujjunkat előzőleg az ablakon végighúzzuk.

A cikk végül azzal a bizakodó megjegyzéssel zárul, hogy talán a magassági rekordok eléréséért folytatott próbálkozások majd újra esélyt adnak az érdekes jelenség megfigyelésére.

Hivatkozások

Weickmann, L.: Wolkenbildung durch ein Flugzeug. Naturwissenschaften 7(34):625 (1919)