Többen azt állítják, hogy hosszú távon fennmaradó (perzisztens) csíkok nem léteztek korábban, márpedig ha ez természetes jelenség lenne, akkor a "sima" kondenzcsíkok mellett ilyeneket meg kellett volna akkor is figyelni. Ebből arra következtetnek, hogy most valami más anyagot bocsátanak ki a repülők. Általában a kilencvenes évekre teszik ez alapján a "permetezés" megindítását - mivel szerintük azóta figyelhetők meg perzisztens csíkok.

Nos, elegendő lenne e bizonyíték cáfolatára egyetlen példát felhozni, de mi sokat fogunk. Először is tegyük nyilvánvalóvá, hogy a kondenzcsíkok kialakulásáról, a rövid és hosszú életű (perzisztens) kondenzcsíkokról már hatvan éve vannak megbízható tudományos elméletek. Erről és az ötvenes évekből származó Appleman-féle diagramról másik cikkekben (itt és itt) részletesebben írunk.

Ebben a cikkben nem foglalkozunk az elméletekkel, hanem csak azt az állítást vizsgáljuk, hogy vajon tényleg nem léteztek-e régebben megmaradó kondenzcsíkok. Ha sikerül olyan fényképeket találni a kilencvenes évek előtti időszakról, amelyen megmaradó csík látható, akkor az cáfolja azt, hogy a megmaradó csíkok nem lehetnek sima kondenzcsíkok. Nos, számos ilyen fénykép található az interneten. Külön pikáns ilyesmit régi filmekből, mint például az 1960-ban forgatott Spartacus címűből kimazsolázni. Hasonló felvételeket tucatjával hivatkoztak be például az 1995 előtti perzisztens kondenzcsík archívum fórum téma levelezői.

Tartós kondenzcsíkok a Spartacus film 1960-as forgatásán

Visszamehetünk még régebbre és kereshetünk fényképeket a II. világháborúból. Ennél régebbről fényképet már nehezen találni, de leírások perzisztens kondenzcsíkokról már az I. világháborúból olvashatók. Akkor a kondenzcsíkok még sokkal ritkábban voltak megfigyelhetők, nem csak a repülőgépek kis száma miatt, hanem azért is, mert azok ritkán repültek elég magasan.

Tartós kondenzcsíkok a 2. Világháborúban

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy régen is megfigyeltek tartós kondenzcsíkokat és ez nem is meglepő, mivel ezt jósolják az elméletek is.