Sem esővízben, sem tavakban nem mértek magas alumíniumtartalmat

Alumínium a földkéregben

A földkéregben a leggyakoribb elem az oxigén, ezt követi másodikként a szilícium, a harmadik helyezett pedig az alumínium, mely a földkéreg 7-8%-át teszi ki és a leggyakoribb fém is egyben. Természetesen az alumínium nem tiszta fémként, hanem különféle vegyületek, elsősorban alumínium-oxid formájában van jelen. Az alumínium ezen felül mindennapjainknak is része, a fém italosdobozoktól és az alufóliától kezdve egészen a repülőgépek burkolatáig.

Alumínium a vizekben

Mivel tehát az alumínium bármely talajban jelen van átlagosan 7-8%-ban - egyes területeken ez a hányad a 20%-ot is meghaladhatja - természetesen jelen van a folyóvizek és állóvizek iszapjában, és kis részben a vízben is feloldódik. Ahogy egy másik cikkünkben leírtuk, a levegőben is szinte mindig van talajból származó por, így ennek is van természetes alumíniumtartalma. Ha pedig esik az eső, az a levegőből a talajport kimossa, így magától értetődő módon számíthatunk arra, hogy ha esővizet gyűjtünk össze, abban is fogunk alumíniumot találni.

Mennyi alumínium van általában az esővízben? Ez sok mindentől függ: milyen típusú talaj van a környéken, mennyire száraz a környék, mennyi por volt a levegőben eredetileg, mennyi ideig esett az eső, s az esőzés melyik szakaszában gyűjtöttük az esővizet - ha rögtön az elején, amikor még nem mosta ki az összes port a levegőből az eső, akkor sok porra, így sok alumíniumra számíthatunk. Ugyanez a helyzet más csapadékformákkal, így a hóval is. Mivel ilyen sok változótól függ a csapadékvíz alumíniumtartalma, nincs is nagyon értelme méregetni, így nem meglepő, hogy a szakirodalomban is kevés ilyen típusú adat van. De azért előfordul. Az alábbi táblázat pl. egy kanadai geológiai folyóirat egy 1967-es számából származik, s Ontarióban gyűjtött esővíz és hóolvadék elemzéseinek eredményeit mutatja milliomodrész (ppm) mértékegységben:

Ahogy látjuk, az esővízben átlagosan 0,8, a hóban pedig 0,46 milliomodrész alumínium található; megszokottabb mértékegységben ez 800, ill. 460 mikrogrammot jelent literenként.

Alumínium jön a "chemtrailből"?

A fentiek fényében érdemes megvizsgálni azokat az állításokat, amelyeket a chemtrail összeesküvés-elmélet hívei gyakran állítanak, és amelyeknek egyik fő forrása a "Mi a fenét permeteznek ezek?" c. film is. A filmben olyan méréseket mutatnak be, melyek szerint mind esővízben, mind hóban, mind pedig kis tavakban, pocsolyákban rendkívül nagy koncentrációban található alumínium.

A film szerint különböző esővizekben a következő alumíniumkoncentrációkat mérték (mikrogramm/liter (μg/l) mértékegységben): 33, 262, 650, 188, 525, 881, 84, 815, 3450, 2190. Összevetve az 1967-es Ontario-beli mérésekkel (melyek 520 és 1120 μg/l között ingadoznak), ezek az értékek többségükben teljesen normálisak; a 33-as érték meglepően alacsony, a 2000 μg/l fölötti értékek pedig kissé magasnak tűnnek. Persze nem tudjuk, mekkora gondossággal végezték a gyűjtést - lévén, hogy környezetünkben rengeteg alumínium van, az akaratlan szennyezés esélye elég nagy.

Veszélyesek-e ezek az alumíniumszintek az élővilágra? Mivel ez az eső a talajra hullik, aminek már eleve mintegy 8%-a alumínium (és ahonnét az esőben lévő alumínium eleve származik), így ennek az alumíniumtartalomnak egyáltalán nincs jelentősége. A mért alumíniumszinteket összehasonlíthatjuk valamilyen határértékekkel. De milyen határértékkel? Az egészségügyi hatóságok még az ivóvíz esetében sem állapítanak meg határértéket alumíniumra, mivel nem tekinthető mérgezőnek vagy fertőzőnek. Az USA környezetvédelmi hatósága ajánlott értékeket határozott meg: azt ajánlják, hogy az ivóvízben alumíniumból ne legyen több 50-200 μg/l-nél - ennek főleg esztétikai okai vannak. Ennek alapján tehát némelyik esővíz ivóvíznek is kiválóan megfelelne. Hozzá kell tenni, hogy általában minden ivóvíz, a csapvíz is tartalmaz alumíniumot.

Mi a helyzet a tavakkal és pocsolyákkal? A "Mi a fenét permeteznek ezek?" c. filmben ilyen méréseket is bemutatnak, sokkolva a nézőket azzal, milyen hatalmas mennyiségű alumíniumot találtak ilyen tavacskákban. A fimben ezt a laboreredményt mutatják be:

 

Ijesztőnek tűnhet, hogy itt 375 000 μg/l, röviden 375 mg/liter alumíniumot mutattak ki. Felhalmozódik ezekben a pocsolyákban a repülőgépekről permetezett alumínium? Erről szó sincs. Nézzük csak meg jobban a laborjelentést! Mit is mértek? A lapon az áll: "Matrix: Sludge" - vagyis amit mértek, az nem víz volt, hanem iszap. A pocsolya aljáról gyűjtötték tehát össze az iszapot, s ezt vitték el a laborba. Az iszap pedig lényegében vizes talaj, növényi részekkel keverve. Mivel a talajnak pedig 8%-a (vagyis 80 000 mg/kg) alumínium, az itt mért 375 mg/liter érték valójában nagyon alacsony.

Bárium, stroncium?

A földkéregben persze nem csak a fenti ábrán bemutatott 5 elem található; az "egyéb" kategória foglalja magába a ritkább elemeket. Így például a földkéregben (tehát a talajokban is) átlagosan 340 milliomodrész bárium, és 370 milliomodrész stroncium található (térfogategységre számítva). Mivel a bárium az iparban gyakran használt anyag, ipari területeken szennyezésként ennél jóval magasabb koncentrációban is előfordulhat.

Valamiért a chemtrail-összeesküvésben hívők előszeretettel beszélnek a báriumról és a stronciumról, és gyakran visznek különféle mintákat laboratóriumba elemzésre, meghatározandó az alumínium mellett a bárium és a stroncium szintjét is. A fenti táblázatban is látható, hogy a tavacska iszapjában 3090 μg/l báriumot és 345 μg/l stronciumot találtak. Meg kell ijednünk? A legkevésbé sem! Iszapról lévén szó, ismét a földkéreg átlagos bárium- és stronciumtartalmához érdemes viszonyítani az adatokat. Ehhez át kell számítanunk őket térfogat szerinti milliomodrészre, amihez szükségünk van a bárium és a stroncium sűrűségére (3,62, ill. 2,62 g/cm3). Így azt kapjuk, hogy az iszapban 0,8 milliomodrész bárium és 0,13 milliomodrész stroncium van - mindkettő sokkal kisebb, mint a földkéreg átlagos bárium- ill. stronciumszintje.

A chemtrail-összeesküvésben hívők részéről gyakori hiba az is, hogy a laborjelentésen található mértékegységeket nem értik, vagy a határértékeket félreértik vagy félremagyarázzák. Így nem ritka, hogy összekeverik a mikrogrammot és a milligrammot (1000-es szorzószám van a kettő között). Az is előfordul, hogy a jelentésen látható "MDL", ill. "RL" értékeket valamiféle megengedett legnagyobb értéknek tekintik, s az ennél magasabb értékekről azt hiszik, hogy azok veszélyes szennyezettség jelei. Holott az MDL valójában "Method Detection Limit"-et jelent, vagyis azt az értéket, amelynél alacsonyabbat nem tud mérni az alkalmazott mérési eljárás, az RL pedig a "Reporting Limit", ami azt a legalacsonyabb értéket jelzi, amely már megbízhatóan mérhető (ennél alacsonyabb értéket nem közöl a labor, mert túl pontatlan lenne). Szintén gyakori hiba a chemtrailekben hívők részéről, hogy az ivóvízre vonatkozó egészségügyi határértékeket próbálják alkalmazni az esővízre vagy pocsolyák vizére, iszapjára - de hát ezek nem ivóvizek, s különösképpen nem szoktunk iszapot inni, így ezeket a határértékeket értelmetlen ilyenkor használni.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a chemtrail-hívők által eddig bemutatott összes mérési eredmény, amely esővízben vagy felszíni vizekben mutatja az alumínium, a bárium, a stroncium vagy egyéb anyagok mennyiségét, mind teljesen normális értékeket mutat. Semmi nem utal szokatlan szennyeződésre. Így ezek a mérések nem szolgáltatnak semmiféle bizonyítékot az állítólagos permetezésre.

Források