Az 1960-70-es években a légiforgalom még töredéke volt a mainak, ezért kondenzcsíkot is sokkal kevesebbet lehetett látni, mint ma. De ekkor már kezdtek mindennapos látvánnyá válni a fehér csíkok az égen, ezért az Élet és Tudomány című hetilap 1970. április 17-i száma "Figyeljük a kondenzsávokat!" címmel ismeretterjesztő cikket közölt a jelenségről.

Szerzője dr. Aujeszky László (1903-1978) neves magyar meteorológus, aki több könyvet írt meteorológiai témákról, és az Élet és Tudományban saját rovata volt. A cikkből többek között a következőket tudhatjuk meg:

  • A kondenzcsíkok voltaképpen különleges alakú, mesterséges felhők.
  • Hosszuk sok száz kilométer is lehet, de együtt görbülnek a Föld felszínével, ezért a földön állva egy kondenzcsíknak csak kis részét láthatjuk.
  • Ha odafönn heves szél fúj, a kondenzcsík elveszti formáját és széles, alaktalan felhővé válik, amit nem lehet megkülönböztetni a természetes felhőktől.
  • A Meteorológiai Világszervezetben vita volt, hogy felhőknek tekintsék-e a kondenzcsíkokat, mivel mesterségesek, de végül úgy döntöttek, hogy felhőknek tekintik őket, már csak azért is, mert sokszor nem lehet élesen elkülöníteni őket a természetes felhőktől.
  • Megjelenésük, viselkedésük a légkör állapotától függően mindig más és más.
  • A vastag kondenzcsík azt jelzi, hogy a légkör állapota kedvez a felhőképződésnek, ez az időjárás romlását jelezheti előre, míg a vékony, finom kondenzcsík a felhők számára kedvezőtlen légköri viszonyokra utal.
  • Érdemes figyelni a kondenzcsíkot tíz-húsz percen át. Elmozdulásának irányából a 8-10 km magasságban uralkodó szélirányra következtethetünk. Ha alakja ép marad, az nyugodt légköri állapotra utal, ha viszont a heves légmozgások darabokra szaggatják, az fenti szélviharokra utal, ami az időjárás rosszabbodását jelezheti előre.

A cikk beszkennelt képét itt bemutatjuk, és innen pedig PDF-ben is letölthető.

aujeszky1

A cikk 1. oldala

 

A cikk 2. oldala

A chemtrail-teória hívei gyakran adnak hangot ama vélekedésüknek, hogy az ő gyerekkorukban a kondenzcsíkok még egész mások voltak. Nem voltak hosszú, sokáig megmaradó csíkok, hanem a csík mindig rövid volt és hamar elpárolgott. Egyesek szerint csak a 2004-es EU-csatlakozás óta jelentek meg Magyarországon a hosszú, tartós csíkok az égen. Néha azt az állítást is hallani, hogy a NASA a chemtrail tevékenység leplezésére csak újabban nevezte ki a kondenzcsíkokat egy felhőtípusnak. Aujeszky László fenti, 44 évvel ezelőtt megjelent cikke alaposan rácáfol ezekre az állításokra. Az tény, hogy ma a légiforgalom növekedése miatt sokkal gyakrabban láthatunk kondenzcsíkokat. De ezek ugyanúgy néztek ki és ugyanúgy viselkedtek már 44 évvel ezelőtt is, mint ma.

A könnyebb olvashatóság kedvéért az alábbiakban szövegesen is közöljük a cikk átiratát:


A hétköznapok meteorológiájából

FIGYELJÜK A KONDENZSÁVOKAT!

Ma már mindennapos jelenségek a kondenzsávok, amelyek a nagy sebességű sugárhajtású repülőgépek útját kísérik a légkörben. Sok ember követi szemmel őket, mert ezek a hófehér színben tündöklő sávok szép látványt nyújtanak a kék égbolton.

Közelebbi megtekintésüknek azonban haszna is van. Megjelenésükből és viselkedésükből következtetni lehet az időjárás jövőbeni alakulására, tehát az időjárási előjelek sorába is beletartoznak.

A kondenzsáv (vagy más nevén kondenzcsík) tulajdonképpen mesterségesen létrehozott különös alakú felhő: bizonyos fokig megőrzi annak a pályának az alakját, amelyet a száguldó repülőgép befutott. Hosszúsága sok száz kilométert is elérhet, de a földön álló észlelő ennek csak egy részét tudja áttekinteni, hiszen a Föld gömb alakú - és e csík is a Föld görbületét követi.

Amíg az emelkedő sugárhajtású repülőgép el nem hagyja körülbelül a troposzféra közepét, az öt-hat kilométer magasságot, még nem hoz létre kondenzsávot. Ellenben a troposzféra felső felében, főként a nyolc-tíz kilométer közötti magasságokban már kondenzcsík kíséri útját.

Persze néha nehéz eldönteni, hogy természetes vagy mesterséges eredetű képződménnyel van-e dolgunk. Hiszen a légkörnek ezekben a rétegeiben természetes úton is képződnek hosszú, keskeny, csík alakú felhők. Ha pedig odafenn a levegőrétegekben heves, viharos szél uralkodik, a sáv alakú mesterséges felhő is elveszti eredeti formáját, és széles, alaktalan felhőképződmény lesz belőle.

A kondenzsávok ügye néhány évvel ezelőtt élénk vitát váltott ki a Meteorológiai Világszervezetbe tömörült szakemberek közt.

A meteorológiai megfigyelőhálózat keretébe tartozó úgynevezett szinoptikus megfigyelőállomásokon minden órában, naponta 24 alkalommal leolvassák a meteorológiai műszerek állását, megállapítják a szél irányát és erősségét, valamint az égbolton látható felhők fajtáját és mennyiségét. Mindezekből az adatokból azonnal jelentéseket készítenek, és ezeket géptávírón vagy telefonon továbbítják az ország meteorológiai központjaiba. E jelentéseknek az elkészítésekor fölvetődik az az elvi kérdés: vajon csak a természetes felhőket kell-e a jelentésbe fölvenni vagy a mesterséges felhőket is?

A szakemberek jelentékeny része eleinte azon az állásponton volt, hogy a meteorológiai állomások jelentései szempontjából csak a természetes eredetű felhőket tekinthetjük "valódi" felhőnek. Ellenben a szakemberek másik csoportja szerint egyformán figyelemre kell méltatni az összes felhőt. Hivatkoztak arra is, hogy sok esetben kétely merülhet fel az iránt, vajon az észlelt felhő természetes vagy mesterséges eredetű-e.

Végül is a vitából ez utóbbi álláspontnak a hívei kerültek ki győztesen. A meteorológiai észlelők ma minden felhőt egyformán számbavesznek. A jelentésben azonban külön számjeggyel fel lehet tüntetni, ha valamely felhő feltehetően mesterséges eredetű.

De miként is következtethetünk a kondenzcsíkokból az időjárás jövő alakulására?

A következtetések azon alapulnak, hogy a kondenzcsíkok már a keletkezésük percében sem mind egyformák. Az egyik napon a gépek mögött vastag, nagy átmérőjű kondenzsávok maradnak. Más napokon ugyanaz a gép csak vékony, finom rajzú kondenzcsíkot hagy maga után. A különbséget az okozza, hogy a légkör megfelelő rétegei az egyik alkalommal erőteljesebben hajlamosak a felhőképződésre, a másik alkalommal pedig kevésbé. Az első eset többnyire az időjárás elromlásának egyik bevezető tünete.

Ha különböző alkalmakkor a keletkezését követően tíz-húsz percen át figyeljük a kondenzcsíkot, azt észlelhetjük, hogy egyszer így, másszor úgy viselkedik. Lehetséges, hogy a sáv még ennyi idő múlva is épségben ragyog az égbolton. De lehet az is, hogy a heves légmozgás a sávot darabokra tépdesi, eltorzítva alakját. Az első fajta viselkedés általában csendes, nyugodt légköri állapotra mutat. A második fajta viselkedés azt mutatja, hogy odafent már vad szélviharok tombolnak, és ilyenkor elég nagy valószínűséggel (bár nem teljes bizonyossággal) arra kell számítanunk, hogy az időjárásban rosszabbodás fog bekövetkezni.

Az is gyakori, hogy a kondenzcsík a keletkezésétől számított tíz-tizenöt perc alatt észrevehetően megváltoztatja helyét az égbolton. Ebből viszont meg tudjuk állapítani, hogy azokban a felső levegőrétegekben milyen irányú szél uralkodik.

Mindebből kitűnik: a kondenzcsíkok nemcsak érdekes látványt nyújtanak, hanem azt is lehetővé teszik, hogy betekintsünk a légkör pillanatnyi állapotába és előrebecsüljük az időjárás jövőbeli alakulását.

Dr. Aujeszky László

kandidátus

Élet és Tudomány 1970. április 17. (XXV. évf. 16. szám) 749-750. old.